Implantáció - Fogbeültetés
 

A fogászati implantátum története

 

Gösta Larsson taxisofőr új fogait 1965-ben ültették be, ezeket 2006-ban bekövetkezett haláláig, 41 évig „viselte”. Ő volt az első, aki titán implantátumokat kapott.

Per-Ingvar Brånemark svéd ortopédia professzor kísérletei során megfigyelte, hogy a nyulak csonjaiba ültetett titán műtéti tűződrótokat nagyon nehéz eltávolítani, mert azok összeépülnek a csontszövettel. Ebből következtetett arra, hogy a titán ideális alapanyaga lehet az implantátumoknak.

 

Azóta az implantátumok használata széles körben elterjedt, kialakításuk, a használatukhoz szükséges eszközök, és beavatkozási procedúrájuk jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben. Egy dolog viszont biztosan állandó maradt, ez pedig az implantátumok anyaga, ami minden esetben ötvözetlen titán. Használatuk biztonságos, hiszen az implantátumok felületén titán-oxid réteg alakul ki, ami nem oldódik a testnedvekben, ezáltal nem vált ki immunreakciót, nem okoz allergiás vagy daganatos megbetegesést.

 

A csontszövettel való összeépülés elősegítése miatt az implantátumok felülete érdesített. A stabilitás fokozása érdekében különös figyelmet fordítottak az implantátumcsavarok menetének kialakítására. Elősegítették azt, hogy a becsavaráskor a lehető legtöbb csontszövetet gyűjtse össze, ami később visszaépülhet a csontba, ez a stabilitás fokozása mellett a gyógyulási időt is lerövidíti. Mindenkinek más-más méretű és formájú implantátumra van szüksége, ezért ezek széles méret- és formaválasztékban készülnek.

​

​

 

 

​

Az implantátum felépítése

 

Az implantátum láthatatlan, hiszen valójában egy művi foggyökér, amit a koronával többféle módon is összekapcsolhatunk. Az egy részből álló implantátumok, azaz az egybeönött implantátumok esetében a felépítmény fejének iránya és az alkalmazható koronák típusa előre meghatározott. A két- vagy több részből álló implantátumok nagyobb szabadságot kínálnak ezen a téren, hiszen a korona és híd tipusához többféle felépítményfejből választhatunk, aminek állása a beültetés után pontosan beállítható.

 

 

 

 

 

 

 

 

                            Az implantátum (1), az implantátum felépítmény(2)
                                     és a korona (3) sematikus felépítése

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor jó választás az implantátum?
 

Mára már bárki számára elérhetővé vált a funkcionalitás és az esztétika legmagasabb követelményeinek is megfelelő fogsor. Az állcsontok növekedésének befejeződésétől (14-18 éves kor) bármely életkorban minimális kockázattal elvégezhető a fogbeültetés. Ez azokban az esetekben is alkalmazható, amikor „hagyományos” módszerekkel már nem oldható meg a fogpótlás.

 

 

Időben történő fogbeültetéssel megelőzhetők a foghiány okozta további fogászati problémák:
 

• a megmaradt fogakra nagyobb teher hárul, ezért gyorsabban kopnak, romlásnak indulnak

• a hiányzó fog alsó/felső párja meglazulhat

• a foghiány melletti fogak a foghiány irányába dőlhetnek

• a kihúzott fog helyén a csont folymatosan sorvad, ritkul; ez a folyamat az idő múlásával jelentősen megnehezíti a késői fogbeültetést

• többszörös foghiány esetén az arc beesik, az arcvonások megváltoznak